Tippek
Kérjen
referenciát barátoktól, rokonoktól, esetleg olyan ismerősőktől, akik maguk is
keresztülmentek már a váláson. Kiváló segítség az Internet is. (A hasznos
linkek listáját a Linkek fülre kattintva érheti el.)
Ha a válása várhatóan
magas konfliktusszinttel jár, válasszon tapasztaltabb, családjogban jártas,
esetleg kifejezetten bontóperekre specializálódott ügyvédet. Legyen tisztában
az ügyvéd stílusával, tapasztalatával és az Ön céljaival. Más-más mentalitás
igényeltetik egy megegyezés tető alá hozásához, mint pl. egy gyermekelhelyezési
per következetes végigviteléhez. Hogyan
foglalkozik Önnel az ügyvéd? Lehetett nála megfelelően közeli időpontot kapni?
Megválaszolja a telefonhívásait? Figyelembe veszi az Ön prioritásait? Ahogy
most kezeli Önt az ügyvéd, ugyanarra számíthat később is. Ne válasszon olyan
ügyvédet, akin azt érzi, hogy nem bír számára kellő fontossággal az Ön válása. Ez az Ön válása,
Önnek kell a következményekkel együtt élnie egész hátralévő életében. Ne
hagyja, hogy kellő információ hiányában sodródjon. Ne válasszon olyan ügyvédet,
aki Ön helyett dönt, vagy aki nem mondja el egy döntés kapcsán a mellette és
ellene szóló érveket is. Elfogadható az
ügyvédi díj nagysága? Képes lesz fizetni az óradíjat akkor is, ha elnyúlik a
válás? Ha túl magas a díj, akkor nézzen körül még a piacon. Nincs egyértelmű
összefüggés a díj és a tapasztalat között. Lehet találni ügyes ügyvédet
megfizethető díjjal is. Vannak kapcsolatai az ügyvédnek az illetékes bíróságon?
Ismeri esetleg a bírót is korábbi ügyek kapcsán? A tárgyalást vezető bíró
mentalitásának helyes megítélése kulcsfontosságú lehet az ügy sikerre vitelét
illetően.
|
A válások 85-90%
végződik megegyezéssel még a tárgyalás előtt. Sok pár számára megéri inkább a
mediációt választani, mint a bíróság döntésében bízni. Egy válás
konfliktusszintjét erősen befolyásolja, hogyan került sor a szakításra, illetve
hogyan kezeli a következő néhány nap eseményeit. Készüljön fel alaposan! Mielőtt elindítja
a válást, gondolja át jól a céljait a válás kimenetelét illetően. Akkor lesz
képes jó döntéseket hozni a folyamat során, ha teljesen tiszta a Ön számára,
hogy mit miért tesz, hová akar eljutni a házasság felbontása révén, és az egyes
lépések hogyan segítik Önt ebben. Cselekedetei
legyenek összhangban motivációjával. Ha pl. a gyermek Önnél történő elhelyezése
a legfontosabb célja, akkor döntései mind a válás előtt, mind közben legyenek
összhangban a gyermek érdekeivel, ne csak az Önével. Szerezzen be
időben minden elérhető, releváns információt! Csak úgy hozhat jó döntéseket, ha
kellő ismeretekkel rendelkezik. Ne engedje át másnak az irányítást! Ön fog a
válás minden következményével együtt élni, nem az ügyvéd, nem a bíró, és nem a
szülei. A jövőre
koncentráljon! A válás megnyerése – szerintünk – nemcsak a kedvező jogerős
ítéletet, hanem legfőképpen a válást követő új élet megnyerését jelenti. Ne
ragadjon bele a régi életébe csip-csupp apróságok miatt, amelyek úgysem fognak
majd számítani pár év múlva. Nagyon könnyû
elveszni a folyamatban és állóháborúvá változtatni egy normálisnak induló
válást. Időnként próbáljon meg egyet hátralépni és vizsgálja meg, hogy vajon a
cselekedetei összhangban vannek-e még az eredeti céljaival. Egy bontóper nem
az igazságszolgáltatásról, a házasság megromlásában hibás fél megbüntetéséről
szól, hanem a közös ügyek lezárásáról. Egy tapasztalt bírót nem igazán fognak
mélyebben érdekelni az Ön érzései, szenvedései. Jó, ha 5 perce lesz arra, hogy
összefoglalja a házasélete körülményeit. Valóban megér Önnek ez az 5 perc
annyit, hogy más ember döntésére bízza az életét? A válás nem tart
örökké, és akármilyen hihetetlen is, de van boldog élet a válás után is.
|
Minden
veszekedéshez 2 fél kell. Mindig dönthet úgy, hogy nem vesz részt benne. Bizonyos mértékû
feszültség természetes a folyamat során, de nem szükségszerû, hogy ezek harci
helyzetet eredményezzenek. Mindenképpen készüljön fel alaposan a nehéz
beszélgetésekre. Próbálja magát
beleképzelni a partner nézőpontjába. Ha megérti, hogy volt párja mitől fél, mit
szeretne elérni, akkor lehetőséget kap arra, hogy megoldást találjon. Figyeljen oda
házastársa mondanivalójára és érzelmeire is. Engedje, hogy kifejezze fájdalmát,
csalódottságát, sértettségét. (Ebbe az agresszív, tettleges viselkedés
természetesen már nem fér bele.) Az érzelmek feldolgozásának kulcsa az, ha
szabadon kifejeződhetnek. Figyeljen
önmagára is! Lehet, hogy Ön az, aki beásta magát egy bizonyos pozícióba,
amelyből nem hajlandó elmozdulni? Maradjon rugalmas! Ha pl. a célja az anyagi
biztonság megőrzése, ez csak és kizárólag egy bizonyos vagyontárgy birtoklása
révén érhető el, vagy lehet esetleg más javakkal helyettesíteni? Ne a hibást
keresse, hanem a megoldást! Nem valószínû, hogy volt párja elismeri a saját
hibáit. Ha mégis megtenné, vajon mennyire lenne előrébb? Szervezze meg és
készítse elő a beszélgetéseket! Szánjon kellő időt a beszélgetésre, de ne
engedje, hogy véget nem érő történetté váljon. Amikor már csak önmagukat
ismétlik, akkor ideje lezárni a vitát. Ne kezdeményezzen
beszélgetést, ha valamelyikük nyilvánvalóan fáradt, siet valahová, vagy már a
beszélgetés elején is ideges. Ezek a párbeszédek alapvetően kettejükre
tartoznak. Kerülje el, hogy harmadik személy, főleg a gyermek, fültanúja legyen
a vitájuknak. Sokszor a „sajnálom”, vagy az „elismerem, az én hibám” az a
varázsszó, amely megnyitja az utat egy megegyezéses válás felé.
|
A válás minden
résztvevőnek új helyzetet teremt, amelyben új szabályok érvényesek. Adjon időt
a gyermeknek, hogy alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez. Rómát sem egy
nap alatt építették. A gyermeknek
fontos, hogy tudja, hogy mire számíthat. Kinél fogom tölteni a hétvégét? Ki jön
majd értem az óvodába? Fogjon egy naptárt és jelölje be, hogy melyik napon mi
fog történni a gyermek életében. Helyezze a naptárt jól látható helyre. Kommunikáljon
volt partnerével a gyermeket érintő ügyekben. Ne zárja ki volt párját a gyermek
szociális életéből. Pl. ha a gyermek születésnapi meghívást kap a láthatás
idejére, akkor engedje át a lehetőséget volt partnerének. Legyen
kiszámítható. A gyermeknek fontos, hogy számíthasson Önre és az ígéreteire. Maradjon rugalmas
a láthatások tekintetében. Eljöhet az idő, amikor Önnek lesz majd szüksége egy
kis szívességre. Soha ne szervezzen
olyan tevékenységet, amely a másik szülő gyermekkel töltendő idejét érinti,
anélkül, hogy ezt előzetesen megbeszélte volna a másik féllel. Ne tegyen
lealacsonyító megjegyzéseket a másik szülőre. A gyermek mindkettőjüket szereti,
ezért megjegyzéseivel elsősorban az ő érzéseit sérti. Ne használja
üzenetküldésre a gyermeket. ő nem egyfajta ütköző-bábú Önök között. Legyen
annyira felnőtt, hogy maga adja át a másik félnek szánt üzeneteit. A gyermek
szükségletei idővel változnak. Álljon készen arra, hogy mind a kapcsolattartás,
mind a tartásdíj tekintetében alkalmazkodni tudjon a gyermek igényeihez. Ne feledje, hogy a
gyermek egész életére az Ön gyermeke marad, nemcsak 18 éves koráig. Lesznek
olyan fontos események a gyermek életében, amelyeken részt akar venni, és ahol
volt párja is jelen lesz. Ezek az események a gyermekről szólnak, és Önök
tartoznak neki azzal, hogy civilizáltan viselkednek egymással és egymás
rokonaival is. |
- Lehetőleg ügyvéd, vagy
a bíróság közremûködése nélkül oldja meg az ingóságok megosztását, mivel
mindkettő elég költséges és időrabló alternatíva. Mire a bíróság megosztja az
ingóságokat, addigra legalább annyi pénzt elkölt, amelyből akár újonnan is
megvehette volna őket.
- Készítsen leltárt
az ingóságokról és jelölje be, hogy mely tárgyakat szeretne magának. Érdemes
egy prioritási sorrendet is felállítani.
- Egyeztessen a
leltár kapcsán volt házastársával is. Van olyan ingóság, amely hovatartozásában
egyetértenek? Ha igen, akkor ennyivel már előrébb vannak.
- Próbálják meg
olyan alapon megosztani az ingóságokat, hogy mire van szükségük. A házban
maradó fél pl. talán jobban jár a bútorokkal, mintha újonnan kellene megvennie,
míg az elköltöző fél többre értékelheti a készpénzt. Ezzel szemben a bíróság
ritkán ítél meg pénzt az ingósággal szemben.
- Legyen nyitott az
egyéb szempontokra is. Ha a számítógépen főleg a gyermek szokott játszani,
akkor maradjon annál a félnél, akinél a gyermek. Ha ellenben a gép elsősorban
munkaeszköz, akkor fogadják el, hogy a gyermek játék iránti igénye most
másodlagos.
- Az egymásnak
adott ajándékok a megajándékozottnál maradnak. A gyémánt nyakék nem jár vissza
csak azért, mert válnak.
- A családtagoktól
kapott ajándékok elsősorban azt a felet illetik, akinek a rokonsága az
ajándékot adta. Nagyi ezüstkészlete az unokáé lesz, nem pedig az unoka
ex-házastársáé.
- Ha vannak
állataik, akkor az elhelyezést illetően járjanak el kellő belátással. Ha a
párja csak 6 órában dolgozik, míg Ön sokszor túlórázik, akkor Morzsinak
valószínûleg jobb helye lenne annál a félnél, aki könnyebben meg tudja oldani a
sétáltatást.
- Ne ragadjon le csip-csupp apróságoknál. Ha egy tárgy
vélhetően nem lesz fontos néhány év múlva, akkor ne harcoljon érte
körömszakadtáig. Ne ragadjon bele a régi életébe. Tudja, hogy mi a fontos és
engedje el a többit!
|
Van precedens
tettlegességre, családon belüli erőszakra? Esetleg fennáll ennek a valós
veszélye? Ha igen, akkor célszerûbb elköltözni, mint áldozattá válni. Képesek elviselni és
tolerálni egymást a válás ellenére? Képesek tiszteletben tartani egymás privát
szféráját, és a békés egymás mellett élés egyéb íratlan szabályait? Vajon az
együttélés folytatása inkább kiélezi az ellentéteket, vagy idővel csillapítja
azokat? Képesek maradtak
az élet apróbb dolgaiban együttmûködni? Meg tudják még beszélni, hogy ki vigye
ki a szemetet és milyen arányban fizessék a számlákat? Ha nem, ráadásul minden
apróság szükségtelen feszültséget okoz, akkor az együttélés erőltetésével csak
tönkreteszik az idegeiket. Képesek még
civilizált módon viselkedni egymással a gyermek előtt és érdekében?
Figyelemreméltó, hogy a legtöbb gyermeki sérülést a válás során nem maga a
válás ténye, hanem sokkal inkább az okozza, ahogyan a szülők elválnak. A
gyermek érdeke nem feltétlenül egyezik azzal, ami az Ön számára a
legkényelmesebb, vagy legolcsóbb megoldás. Ha nem képesek a gyermeket
megkímélni a veszekedésektől, akkor érdemes fontolóra venni a költözést. Van egyáltalán
alternatívája az együttélés kényszerû folytatásának? El tudna költözni Ön vagy
partnere máshová? Hogyan érintené a költözés a gyermeket és az ő napi rutinját,
szüleivel való kapcsolattartását? Anyagilag
megengedheti magának az azonnali különköltözést? Vagy megéri még egy kicsit
együtt maradni és spórolni a különélés megkezdése előtt? Ha még egy ideig közös
háztartásban élnek, akkor képesek lesznek visszafizetni a közös adósságot? Szeretné megtartani a
lakást a válás után? Akkor semmi pénzért ne költözzön ki! Inkább adjon meg
minden segítséget partnerének, hogy ő költözzön. Engedje, hogy erre használja a
közös megtakarításokat, vagy legyen nagyon megengedő a tartásdíj tekintetében.
|
Cikkek
A válás nemcsak a szülők számára különösen nehéz időszak, hanem a gyermek számára is, hiszen ő még nem fejlesztette ki, nem tette magáévá azokat az alkalmazkodási mechanizmusokat, amelyek a felnőttek világát érthetővé és élhetővé tennék.
Hogyan reagálnak a gyermekek a válásra?
Ehhez azt fontos megérteni és elfogadni, hogy minden gyermek részben az édesanyja, részben az édesapja. Genetikai értelemben ezt könnyű belátni, hiszen a hímivarsejt és a petesejt egyesüléséből jön létre az utód. A szemét mondjuk az édesanyjától, az állát, erős testalkatát az édesapjától örökölte. Lelki, érzelmi értelemben talán már nehezebb ezt észrevenni, de ott is igaz, hogy a gyermek részben az édesanyja, részben az édesapja. Ennélfogva, ha a szülők között konfliktus támad, az nemcsak úgy érinti a gyermeket, hogy elszenvedője lesz a hangos vitáknak, hanem úgy is, hogy saját, belső énjének két része között is konfliktus támad. A szülők egymás ellen vívott harca tehát a gyermekben belső harcként képeződik le.
A probléma annál nagyobb, minél kiélezettebb a szülők konfliktusa. Hogyan is lehetne valaki gyermekként egészséges egész, ha énjének két fele egymással élet-halál harcot vív? Vajon milyen eredményre vezet, ha az egyik fél „győz”? Vajon hogyan lesz egész a gyermek, ha énje egyik fele maga alá gyűri a másikat, és így önmaga egy részét megtagadja? Bizony, csak félember lesz. Ráadásul az elnyomott, megalázott én folyton ki akar majd törni, egyenrangúvá akar válni, amely egy sor viselkedési és fejlődési probléma forrása lehet, nem is beszélve arról, hogy milyen módon tudja megkeseríteni a gyermek felnőtt életét. Kutatások által igazolt tény, hogy azon gyermekek esetében, ahol a szülők válása kiélezett konfliktussal járt, gyakoribb az agresszív, deviáns magatartási probléma, valamint a depresszió vagy egyéb szorongásos betegségek kialakulása. Ezen felül a felmérések szinte minden esetben alacsony önbecsülésről és alkalmazkodási képességről tanúskodnak. A szülők együttműködésének hiánya, az ellenségeskedés tehát nagyon káros hatással jár a gyermek számára.
A gyermekek sok, a felnőttek számára megmosolyogtató dolgot képesek elhinni, így például azt is, hogy ők a felelősek a szülők harcáért. A hosszan elnyúló válási csaták arról győzik meg a gyermeket, hogy a rossz dolgok nem múlnak el idővel, hanem állandósulnak, ráadásul ők kénytelenek mindezt tehetetlenül tűrni. Ezt az attitűdöt sokan felnőtt korukra is átmenekítik és hajlamosak akkor is tehetetlenül tűrni, amikor már képesek lennének magukért kiállni és cselekedni. Sok gyermek a válási perpatvarok hatására visszahúzódóvá válik, vagy éppen a depresszió klasszikus jeleit mutatja. Mások átesnek a ló ellenkező oldalára, és tehetetlenségük feletti elkeseredettségüket agresszióval, destruktív magatartással kompenzálják.
Ha a szülők harca különösen intenzív, akkor a gyermek kényszert érezhet arra, hogy oldalt válasszon, hiszen így legalább részben védve van. Megtanulják, hogyan nyomják el önmaguk egy részét, elutasítják, hogy az érzelmeikről beszéljenek, mivel attól tartanak, hogy ezzel csak több fájdalmat okoznak a szüleiknek. Felnőtt korukban sem lesznek képesek rendesen kifejezni érzelmeiket, ami komoly problémát jelent majd nekik a párkapcsolataik során.
Ha a válás során szeretné megóvni gyermekét a fenti következményektől, akkor a legtöbb, amit tehet, hogy igyekszik csökkenteni a konfliktus intenzitását ön és volt partnere között. Különösen, de nem kizárólag ne becsmérelje volt partnerét a gyermek előtt, ne a gyermek előtt vitatkozzanak, vagy beszéljék meg a nem rá tartozó problémákat, és ne várja el tőle, hogy ön mellé álljon, és támaszt nyújtson a kialakult konfliktusban. Ez túl sok egy gyermek számára. Nekik arra van szükségük, hogy mindkét szülő szeretetét és figyelmét érezzék.
„Akkor hazudjak…?”
„Akkor hazudjak a gyermeknek a másik félről?” teszi fel a kérdést sok ember. „Mondjam azt, hogy egy megbízható és szeretnivaló ember, amikor ő csalt meg engem és dobta el a családját egy fiatalabb harmadikért?” Nem, nem kell hazudni. Csupán azt fontos tudatosítani, hogy amit érez, az nem az igazság, hanem csupán az ön véleménye. Lehet, hogy most megbízhatatlan, hazudós, gyenge, gyáva és pénzsóvár embernek tartja volt párját, azonban ez egyrészt nem volt mindig így, másrészt könnyen lehet, hogy a történtek ellenére a konfliktuson kívül állók őt továbbra is megbízható, becsületes, önzetlen embernek tartják. Valószínűleg van egy ilyen, és egy olyan oldala is, ahogy minden embernek. Engedje meg, hogy a gyermek kialakíthassa a saját véleményét. Nem kell, hogy hazudjon a sajátját illetően (bár nem árt, ha árnyaltan fogalmaz), de ne követelje meg, hogy a gyermek is önhöz hasonlóan lássa a konfliktust. Gondoljon csak bele abba, hogy vajon ha van egy olyan, egyébként egészséges és sokak által fogyasztott étel, amelyet ön kifejezetten nem kedvel, míg a gyermeke igen, akkor van-e joga őt eltiltani attól, hogy szeresse azt az ételt és időnként egyen is belőle! Van-e joga azt kérni tőle, hogy ezután ő se szeresse azt az ételt, hanem önhöz hasonlóan utálja?
A jogrendszer nem szereti jobban a gyermeket, mint a szülő
A válás során elsősorban a szülők feladata, nem pedig a jogrendszeré, hogy megvédjék gyermeküket a konfliktus eldurvulásának következményeitől. Nem lehet elvárni a bírótól, hogy többet törődjön az önök gyermekének lelki nyugalmával, érzelmi biztonságával, mint a szülei. Ne várják, hogy a bíró majd jobban fogja szeretni a gyermeküket önök helyett, és ösztönösen tudni fogja, hogy mi a legjobb a számára. A bíró hozott anyagból dolgozik, abból, amit a felek hoznak elé. Ennek során nem az a feladata, hogy az egyik félnek igazat adjon, míg a másikat példásan megbüntesse, hanem csupán az, hogy tájékozódjon minden lényeges körülményről, és ennek alapján eldöntse azt, amit önök ketten nem tudnak. A folyamat vége tehát olyasmi lesz, amit a szülők akár maguk is eldönthettek volna, azonban eközben semmi sem védi meg a gyermeket attól az érzelmi tehertől, amely a szülők harcával együtt jár.
Valójában az egyetlen dolog, amely képes megvédeni a gyermeket a válás borzalmaitól az, ha a szülők képesek megállapodni. Ezt felismerve sokan maguk is képesek a megállapodásra. Másokat az ügyvédjeik vesznek rá a jogi esélyek latolgatásával arra, hogy egyezséget kössenek. Megint mások a per folyamán jutnak el arra a felismerésre, hogy hiábavaló és gyomorforgató a harc. Ennek ellenére sokan folytatják, aztán akár győznek, akár veszítenek, kénytelenek rádöbbenni, hogy volt párjuktól nem tudnak megszabadulni, a harc tovább folytatódik még évekig a tárgyalótermen kívül is.
A válási mediáció és a gyermek
A válási mediáció egy olyan, Magyarországon még újdonságnak számító eszköz, amely kifejezetten hatékony abban, hogy elősegítse az eltérő nézetek valló szülők peren kívüli, közös megegyezését. A mediáció előnye, hogy lényegesen gyorsabb, olcsóbb és kevésbé stresszes, mint a peres út. Ezen felül a döntés a gyermeket leginkább szerető, érte a legtöbb felelősséget érző szülők kezében marad, nem pedig egy kívülállónál, aki a szülők viszonyait csak felületesen ismeri. A válási mediáció technikája lehetővé teszi, hogy feloldja a szülők közötti nézetkülönbségeket, érzelmi gátakat. Képzelje el, hogy a hüvelykujját egészen addig közel viszi a szeméhez, míg már nem is látja ezt a monitort. Kb. ugyanezt történik a válás során is, egyes érzelmeket az ember annyira felnagyít, hogy már nem is lát mást, főleg nem a megoldást. A mediáció során ez a hüvelykujj lassan távolodni fog, és ahogy távolodik, egyre többet tár fel a mögötte lévő világból, míg ideális esetben eljut egy olyan távolságig, ahol már képesek a válófélben lévők meglátni a hüvelykujj mögött a mindkettejük számára elég jó megoldást.
Noha a válási mediáció különösen hatékony a konfliktus intenzitásának csökkentésében, a közös megegyezés tető alá hozásában, természetesen nem az egyetlen üdvözítő megoldás. Akármilyen segítséget is vesz igénybe, a legfontosabb, hogy a válás nehéz időszakában is megőrizze objektivitását, és civilizált módon viselkedjen volt partnerével. Az önre nehezedő hatalmas stressz ellenére se engedjen a csábításnak, hanem próbáljon meg olyan modellt kialakítani, amelyet szeretné, ha a gyermeke majd követne. Ne feledje, hogy a gyermekkel történő válás nemcsak arról szól, hogy mi lenne önnek a legjobb, hanem arról is, hogy mi lenne leginkább a gyermek érdeke.
|
|
A válás az élet egyik leginkább stresszes epizódja. Noha minden ember részben különböző módon éli meg a saját válását, van néhány olyan közös állomás, amelyen szinte mindenki végigmegy, vagy amelyben hosszabb-rövidebb időt eltölt. Számunkra, párkapcsolati és válási mediátorok számára, akik már számos párt segítettünk hozzá, hogy házasságukat méltósággal, kultúrált módon zárják le, természetes, hogy a válás feldolgozásának érzelmi folyamata mennyire hasonlít ahhoz, amikor valaki egy közeli családtagját veszíti el haláleset következtében. A válás feldolgozása valójában egy gyászfolyamat – alkalmazkodás egy elkerülhetetlen veszteséghez. Ráadásul ez nemcsak a válást elszenvedő, elhagyott félre igaz, hanem elég gyakran a kezdeményező félre is, noha ezt részben nehezebb tetten érni.
A válás fájdalmas és meglehetősen traumatikus változás. A válási mediáció során kulcsfontosságú, hogy felismerjük, hogy a válófélben lévő párok a válás mely érzelmi lépcsőfokán tartózkodnak. Ekkor leszünk képesek ugyanis megértetni velük, hogy mit éreznek, hogy mi húzódik meg az olyan ellentmondásos érzelmek, mint a harag, a csalódottság, a bűntudat vagy a bosszúvágy mögött, és hogyan tudják ezeket az érzéseket feldolgozni a válási folyamat során. Mielőtt azonban részletesen is megismernénk ezeket a lépcsőfokokat, fontos hangsúlyoznunk, hogy ritka a tiszta, egyenes vonalú előrehaladás. Bizonyos hatásokra egyesek visszaesnek egy korábbi állomásra, hosszabb időre megrekednek egy adott szinten, vagy éppen ellenkezőleg, látszólag átugornak egy fázist. Teljesen normális, ha a válás okozta stresszre olyan érzelmekkel (pl. félelem, tehetetlenség, fájdalom, harag) reagálunk, amelyekkel az elkerülhetetlen változásra szoktunk. Az is természetes, ha ezeket a volt partner felé irányítjuk. Ez a veszteség feldolgozásának természetes folyamata. Noha sokan hiszik ebben a periódusban, hogy szenvedéseiknek sohasem lesz vége, szinte biztosan állíthatjuk, hogy a viharfelhők idővel oszlani kezdenek majd, az ég kitisztul, a sebek pedig behegednek. Akármilyen hihetetlen, de van boldog élet a válás után is.
A válás érzelmi feldolgozása öt, jól körülhatárolható állomásra osztható.
Tagadás
Ez a leggyakoribb első válaszreakció. Ezen a ponton a legtöbb ember képtelen elfogadni, hogy a házasságnak bizony vége lesz. Nem ritka a struccpolitika: „ha nem veszek róla tudomást, akkor nincs is”. Ebben a fázisban sokan úgy érzik, hogy ha nem reagálnak a másik fél szándékára, figyelmen kívül hagyják a félrelépést, vagy egyszerűen csak elutasítják, hogy tudomásul vegyék a kialakult helyzetet, akkor a probléma magától megszűnik és minden visszatér a régi kerékvágásba.
Sokk
A következő lépcsőfokot a pánik, a dühöngés és a félelem jellemzi. Sokan rettegnek a jövőtől, a magánytól, míg mások az azonnali és jövőbeli megélhetésük, pénzügyi biztonságuk miatt szoronganak. Az elhagyottság felett érzett fájdalom és tehetetlenség sokszor dühöngésbe csap át. Ebben az időszakban szinte folyamatosan azon jár az ember agya, hogyan volt képes a másik ezt tenni, hogyan volt képes annyi együtt töltött évet „kidobni az ablakon”. Ahogy az ember sorra veszi a megszegett ígéreteket, a csalódottság és az emiatt érzett harag sokszor elborítja az elmét. Más esetekben egyfajta kómás állapot áll be, amikor már minden mindegy és szinte semmilyen külső inger nem elég erős ahhoz, hogy az adott ember reagáljon rá.
Hullámvasút
Ebben a periódusban az érzelmek drámai módon váltakoznak. Egyszer a teljes kétségbeesés vesz erőt az emberen, majd akár néhány pillanat múlva elönti az eufórikus remény, hogy képes megmenteni a házasságot. Az egyik percben lent, a másikban fent. Ebben a fázisban komoly veszély a depresszió, valamint az érzelmek, elsősorban a szomorúság és a harag váratlan kitörései is. Sokan erős késztetést éreznek ebben az időszakban, hogy verbális támadást intézzenek volt partnerük ellen, vagy éppen minden előzmény nélkül elsírják magukat. Ebben a periódusban az ember agya folyton azon jár, hogy miért és hogyan jutott el a házasság a végéhez. „Bárcsak tudnám, hogy mihez kezdjek most” és ehhez hasonló gondolatok cikáznak át az ember agyán az álmatlan éjszakákon. Ebben az időszakban különösen fontos lehet, hogy az ember kibeszélje magából az érzéseit, gondolatait. Erre ideális lehet egy jó barát, de még inkább egy olyan szakember, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik a téma terápiás kezelését illetően.
Alkudozás
Ebben a fázisban még mindig reménykedik az ember, hogy a házasság megmenthető. Sokan szinte bármit bevállalnának annak érdekében, hogy fenntartsák a kapcsolatot, vagy visszaszerezzék partnerüket. Időt és energiát nem kímélnek, csak akörül járnak a gondolataik, hogy lehelhetnének újra életet a házasságba, hogyan javíthatnák ki a múltbeli hibákat. Abban reménykednek, hogyha megváltoznak akár kívül, akár belül, akkor ezzel visszakaphatják a házastársukat. A hölgyek drasztikus diétába, külső átalakulásba kezdenek ebben a fázisban, vagy akár extrém cselekedetekre is képesek annak érdekében, hogy visszaszerezzék a férjüket. A férfiak újra romantikussá válnak, virágot, kedves SMS-eket küldenek, vagy lemondanak a barátokról, hobbikról, és teljes idejüket a családnak szentelik. Noha van, amikor ez hatásos, a legtöbb esetben már túl késő, a partner érzéseit és cselekedeteit már nem lehet kontrollálni.
Sokszor ez az a pont, ahol az illető visszaesik egy korábbi szintre. Az elutasítás abban az esetben, amikor az ember mindent megtenne, különösen fájdalmas. Ez újra felébreszti a haragot, a másik hibáztatását, amiért képes eldobni „mindent, ami szent”. Mindez életre kelti a bosszúvágyat, hogy igazságot szolgáltassanak végre. Utóbbinak pedig mi is lehetne a legmegfelelőbb fóruma, mint a bíróság? Hiszen a bíró majd igazat ad nekem, és minden szigorával lesújt a másik félre, példásan megbünteti mindazokért a szenvedésekért, amelyeket okozott. Sajnos ez az elragadóan naiv elképzelés ritkán valósul meg a valóságban. A bíró csupán eldönti a felek helyett mindazt, amit ők képtelenek, de az elképzelt módon nem szolgáltat igazságot.
Elfogadás
Ebben a fázisban az ember végre elfogadja, hogy a házasságnak sajnos vége és nem tehet semmit annak érdekében, hogy elkerülje a veszteséget. Jobban jár, ha a figyelmét a jövőre fordítja, és energiáival inkább az új élete kialakítására fókuszál. Ahogy a közismert dakota közmondás tartja: ha észreveszed, hogy megdöglött alattad a ló, szállj át egy másikra. Sokan új hobbiba kezdenek, jobban odafigyelnek magukra és lassan ráébrednek, hogy a válás után is lehet teljes életet élni. Vannak, akiket szinte felvillanyoz, amikor ebbe a fázisba érnek és szinte teljesen kicserélődnek. Másképpen tekintenek már a házasságukra és annak kudarcára is. Jobban látják, hogy milyen dolgok vezettek a kapcsolat kiüresedéséhez, megromlásához. Elfogadják, hogy ez bizony kettejükön múlott. Ezzel párhuzamosan maguknak is megbocsátanak. Rájönnek, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyek nem irányíthatóak, és amelyekben legfeljebb csak utólag lehet bölcs az ember. Ez a felismerés felszabadít, és egyúttal a szebb jövőbe vetett reménnyel ajándékoz meg.
Kedves olvasó, ha éppen válófélben vagy, akkor hadd javasoljuk, hogy nyomtasd ki ezt az érzelmi útmutatót és tedd olyan helyre, ahol könnyen elérheted, ha szeretnéd tudni, hogy éppen hol állsz ebben a folyamatban. Mediátorként elkötelezettek vagyunk a válás méltósággal, kultúrált módon történő lezárása mellett. Abban segítünk, hogy a válófélben lévő házastársak elkerülhessék a válás leginkább stresszes részét – a bíróságon folytatott harcot. Sajnos a válás érzelmi feldolgozását, az egyes fázisok megélését nem tudjuk megspórolni, ugyanakkor minden sikeres mediáció hozzájárul ahhoz, hogy a folyamat mind érzelmileg, mind anyagilag a legkevesebb fájdalommal járjon.
|
|
Mivel a statisztikák szerint a válások 92%-a vagyonmegosztás miatt durvul el, ezért érdemes megvizsgálni, hogy melyek azok a hibák, amelyek egy hosszú, költséges és érzelmileg rendkívül stresszes váláshoz vezethetnek.
1. hiba: az irányítás átengedése
Talán az egyik leggyakoribb hiba az, ha az ember engedi, hogy elsodorják az események és kiadja a kezéből az irányítást – leggyakrabban az ügyvédjének. Egyik oldalról ez nagyon is érthető, hiszen az ügyvéd olyan szakember, aki valószínűleg kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a válás során képviselje, védje és érvényre jutassa az ügyfél jogos igényeit. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy mindig figyelj oda az ügyvéd tanácsaira. Ugyanakkor ez a te válásod, nem az ügyvédé. Nem neki, hanem neked kell majd együtt élned a válás során hozott döntéseid minden következményével. Akárhogy is, a te válásod az ügyvéd számára „csak egy ügy”, neked azonban az életed. Hallgass rá, támaszkodj rá, de a végső döntést tartsd meg magadnak.
Hasonlóan gyakori hiba, ha az ember valamelyik barátjának, rokonának, esetleg az új párjának adja át az irányítást. Ne feledd, ez a te válásod. Senki, de senki nem írhatja elő, hogy mit kell érezned, mit kell mondanod vagy cselekedned. Ne félj a saját ítélőképességedre hagyatkozni. Ne hagyd, hogy a család vagy az új partner nyomására olyan döntéseket hozz, amelyekkel nem tudsz azonosulni.
2. hiba: a vagyonleltár hiánya
Noha a mediáció előtt, az orientációs beszélgetés során nem győzzük hangsúlyozni az alapos vagyonleltár fontosságát, még mindig sokan érkeznek úgy a megbeszélésre, hogy nem mérték fel átfogóan a közös vagyont, nem tudják, hogy minek mennyi lenne az értéke stb. Vajon milyen eredményre jut egy tárgyalás, ha a feleknek fogalmuk sincs arról, hogy milyük van, és mivel tartoznak például a bank felé? Milyen egyezséget lehet így írni? Vajon mi lesz, ha az egyik félnek később „eszébe jut”, hogy egy számára fontos dolog kimaradt? Igazából csak a saját idejüket vesztegetik, miközben fizetik az ügyvéd vagy a mediátor óradíját.
3. hiba: az információk eltitkolása
Ha már az óradíjaknál tartunk, akkor fontos megemlíteni az információk eltitkolását is. Sokan gondolják ugyanis, hogy kifizetődőbb nem megosztani bizonyos információkat a másik féllel, derítse ki ő, ha fontos neki. Valójában ezzel csak az időt húzzák és az ügyvédi munkaórák számát gazdagítják. Az ilyen ügyfél valójában „csemege” egy tapasztalt ügyvédnek, mivel folyamatosan igény van rá, ráadásul a bizonyítási eljárás sok-sok tárgyaláson keresztül elhúzható. Így lesznek az átlagos ügyekből évekig húzódó gigaperek.
4. hiba: az adók figyelmen kívül hagyása
A negyedik leggyakoribb hiba a vagyonmegosztás során, hogy a felek figyelmen kívül hagyják az adókat. Az emberek alkudoznak, megállapodnak, elválnak, mindezt anélkül, hogy akárcsak egyszer is végiggondolták volna azt, hogy a megállapodásuknak milyen adózási következményei lesznek. Aztán hónapok, sokszor több mint egy év múlva kapnak az APEH-től egy milliós nagyságrendű fizetési felszólítást. Sok embernek ez az első pillanat, amikor eszébe jutnak az adózási következmények. Sajnos ekkor már késő.
5. hiba: a bankot nem köti a felek megállapodása
Megdöbbentő szarvashiba, amikor a felek úgy állapodnak meg vagyoni kérdésekben – írnak alá akár ügyvéd által ellenjegyzett megállapodást –, hogy a bank álláspontját előzőleg nem kérik ki. A bankot ugyanis nem köti a felek megállapodása, felé továbbra is egyetemlegesen felelnek a (volt) házastársak a felvett hitelért. Ha valaki naivan azt gondolja, hogy a ház másik félnek történő eladásával a hiteltől is automatikusan megszabadult, akkor sajnos keserű csalódás fogja érni, ha élete volt párja nem fizeti rendesen a hitelt. A bank ugyanis akár tőle is követelheti a tartozás megfizetését. Ráadásul az illető ekkor már „birtokon kívül” van (az ingatlant, autót stb. eladta, jogilag már semmi köze hozzá), így legfeljebb polgári peres úton, 2-5 év pereskedés után tudja behajtani a pénzét a volt házastárson.
6. hiba: túlzott nagyvonalúság
A mediáció során gyakran tapasztaljuk, hogy az egyik fél a túlzott nagyvonalúság révén próbálja meg visszaszerezni a másik felet. Az a fél, aki lelkileg még nem kész a kapcsolat lezárására, úgy vélheti, hogy visszanyerheti a másik felet, ha „kedves” hozzá és többet ad, mint ami járna. Végül is, ki tudna elválni egy ilyen nagyszerű embertől? Sokan kérdezhetik, hogy mi ezzel a gond. Már a nagyvonalúság is probléma? Inkább vívjanak élethalálharcot a felek minden kiskanálért? Nem erről van szó. A túlzott nagyvonalúsággal az a baj, hogy nem vezet igazságos, hosszú távon is fenntartható egyezséghez, ráadásul a nagyvonalú fél becsapja önmagát. A másik fél ugyanis általában lebegteti a párkapcsolat kérdését, közben elfogadja a felkínált többletjavakat, majd végül elegánsan távozik. A nagyvonalú fél ekkor döbben rá, hogy bolondot csinált magából, és szeretné visszafordítani az osztozkodást. Sajnos ekkor már késő. A döntései következményével neki kell együtt élnie. Ráadásul az érzés, hogy ismét kihasználták, tovább lassítja a válás érzelmi feldolgozását. A túlzott nagyvonalúság – akármilyen nehéz is elhinni – csak rosszabbá tesz egy egyébként sem könnyű helyzetet.
Kulcs a jó vagyonmegosztáshoz
Mi tehát a kulcsa annak, hogy az ember jól jöjjön ki a vagyonmegosztásból? Először tájékozódj, lehetőleg több forrásból is. Másodszor tűzd ki a céljaidat, ahová a válás után el szeretnél jutni. Legyen teljesen tiszta, hogy mit miért teszel, hová akarsz eljutni a házasság felbontását követően, és az egyes lépések hogyan segítenek ebben. Hagyd a múltat és koncentrálj a jövőre! Harmadszor, cselekedeteid legyenek összhangban motivációddal. Az egyezkedés során próbáld meg ellentmondásos érzelmeidet kontroll alatt tartani. Tekints úgy az alkudozásra, mintha tisztán üzleti ügy lenne. Közhely, de az igazságszolgáltatás az égben történik, nem a vagyonmegosztási per során. Negyedszer, tartsd magadnál az irányítást. Végül ne hagyd, hogy a megállapodás olyan apróságok miatt ússzon el, amelyek úgysem fognak számítani néhány év távlatából.
|
|
Jelen írásunk első részében azt számoljuk össze, hogy mennyi mindenért kell fizetni a válóper során. A cikk 2. részében ezen túlmenően azt vesszük majd górcső alá, hogy milyen egyéb költségekkel jár a válás elhúzódása, és mit tehet az olvasó, ha szeretné az anyagi biztonságát megvédeni.
A válás azon kívül, hogy rendkívül stresszes folyamat, sokszor nem is éppen olcsó „mulatság”. (Nem véletlen, hogy a hajléktalanok 60% elvált ember!) A költségeket jellemzően a következő csoportokba sorolhatjuk:
- perköltség
- ügyvédi munkadíj
- szakértői díjak
- a válás egyéb, járulékos költségei (bővebben a 2. részben)
Perköltség
A perköltséget az államnak, pontosabban a bíróságnak fizetjük. A házassági bontóper illetéke jelen cikk írásakor 12 ezer forint, amelyet jellemzően a felperes fizet meg a keresetlevél beadásával egyidejűleg. Az illeték mértéke nem függ a vitás kérdés jellegétől (kivéve a vagyonmegosztást), tehát akkor is 12 ezer forint, ha sokfordulós gyermekelhelyezési per lesz, és akkor is, ha „csak” abban nem tudnak megállapodni a felek, hogy a különélő szülő péntek este vagy szombat reggel vigye el a gyermeket.
A helyzet gyökeresen megváltozik, ha a felek a vagyoni kérdésekben sem tudnak megállapodni. A vagyonmegosztási per illetéke ugyanis a szóban forgó vagyoni érték 6%-a, minimum 7 500, maximum 900 ezer forint. Főszabályként ezt is előre kell megfizetnie a felperesnek, ugyanakkor lehetőség van perfeljegyzést kérni. Ez utóbbi a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem kell a per költségét a felperesnek megelőlegeznie, hanem azt a bíróság a per végén, a pernyertesség-vesztesség arányában osztja majd el. Ettől ugyan a végösszeg nem lesz kisebb, de a halasztás lehetőséget ad arra, hogy az anyagilag szorult helyzetbe került házastárs ne legyen kénytelen számára előnytelen megosztást elfogadni csak azért, mert nem képes kifizetni a per illetékét.
Ügyvédi munkadíj
A válás során az egyik legnagyobb kiadás a jogi képviselőnek fizetett díj. Természetesen nem kötelező ügyvédet alkalmazni, el lehet válni ügyvédi segítség nélkül is. Arra is van lehetőség, hogy az ember csak tanácsot kérjen az ügyvédjétől anélkül, hogy megbízná a bontóper vitelével. Ugyanakkor, különösen bonyolultabb esetekben, szinte öngyilkosság ügyvédi segítség nélkül perbe bocsátkozni. A vagyonmegosztási szerződés érvényessége szintén ügyvédi (vagy közjegyzői) ellenjegyzéshez kötött, ha a felek nem akarják bevinni azt is a bíróságra.
Az ügyvédi munkadíjak nagyságára nincs általános szabály, azok jellemzően egyedi megállapodás tárgyát képezik. Az ügyfél által fizetett végösszeg nagysága függ az adott ügyvéd díjszabásától (óradíj, átalánydíj, sikerdíj stb.), az ügy egyéni paramétereitől, bonyolultságától, a pertárgy értékétől és több egyéb tényezőtől. Jelentős különbségek figyelhetők meg Budapest-vidék viszonylatban is. Előfordul az is, hogy elhúzódó ügyek esetén a végén már olcsóbb óradíjat számítanak fel az ügyfélnek, de erre nem lehet általánosan számítani.
Konkrét számokra fordítva a fentieket, a megegyezéses válás ügyvédi költsége legalább bruttó 60-75 ezer forint vidéken és 75-100 ezer forint a fővárosban, de tudunk olyan sikeres sztárügyvédről is, akinél 450 ezer forintról indul a számláló. Ez az átalányösszeg jellemzően tartalmaz némi egyezkedést, szükség esetén telefonos konzultációt, a bírósági beadványok elkészítését, a közös megegyezés megszövegezését, ellenjegyzését, valamint az ügyfél képviseletét a tárgyalásokon. Általánosítani azonban nem lehet, ezért fontos, hogy mielőtt az olvasó átalánydíjas ügyvédet választ, alaposan tájékozódjon a részleteket illetően, hogy a fentiek közül mire nyújt fedezetet a díj, és miért kell külön fizetni. Az is könnyen előfordulhat, hogy a felek minden előzetes várakozás ellenére sem képesek megegyezni, hanem perre mennek. Mivel ez a kimenetel az ügyvéd részéről is többletmunkát igényel, így elképzelhető, hogy erre az átalányban fizetett összeg már nem nyújt fedezetet. Emiatt különösen fontos, hogy az átalánydíjat az ember sohasem a végösszegnek, hanem csak a minimum összegnek tekintse.
Ha az ügyvéd óradíjban számol, akkor minimum nettó 10 ezer (bruttó 12 500), de inkább nettó 15-20 ezer (bruttó 18-25 ezer) forintos óradíjjal kell számolni. Egy tárgyalásra felkészülés, beleértve a szükséges papírmunkát, általában 3 munkaórát vesz igénybe, míg a tárgyaláson való részvételért jellemzően 1 munkaórát számolnak. Az általánosítás ebben az esetben is nehéz, mivel a gyakorlatban az adott ügy bonyolultságától függ, hogy mennyi munkaórára lesz ténylegesen szükség. Megegyezés hiányában érdemes legalább 3-4 tárgyalással számolni az „egyszerűbb” esetekben, míg gyermekelhelyezési vagy vagyoni per esetén legalább 6 tárgyalással. Amikor az ügyvédi költségeket próbáljuk megbecsülni, akkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy megegyezés hiányában a legtöbb elsőfokú ítéletet fellebbezés és a másodfok követi, amelyért természetesen újabb díjat számol fel az ügyvéd, hiszen ez neki is többletmunkát jelent.
Vagyoni pereknél nem ritka, hogy a jogi képviselő munkadíját a perben szereplő vagyoni érték bizonyos hányadában állapítják meg, hasonlóan például ahhoz, amikor az ingatlan adásvételi szerződés díját a vételár százalékában határozzák meg. A különbség csupán az, hogy míg utóbbi esetben a díj jellemzően 1% körüli, addig vagyonmegosztási per esetén 3-5% között szóródik.
Mindent összevetve, ha a házastársak nem képesek megállapodni minden kérdésben, hanem a bíróság döntését kérik, akkor „egyszerűbb” esetekben 150-250 ezer forintot is fizethetnek fejenként az ügyvédjüknek, míg gyermekelhelyezési per esetén ez könnyen a duplájára ugorhat. Ha ezen túl a vagyoni kérdésekben sem tudnak megállapodni, akkor az további 200-400 ezer forinttal csökkentheti fejenként a kasszát, de a számla akár milliós nagyságrendű is lehet.
Szakértői díjak
Független, igazságügyi szakértőkre jellemzően vagy gyermekelhelyezési, vagy vagyoni perekben lehet szükség. Míg előbbi esetben a bíróság által kirendelt szakértő díja nem növeli a költségeket, addig vagyoni perek esetén ezt bizony a felek viselik a pernyertesség-vesztesség arányában. Ugyanakkor a felek maguk is kérhetnek független szakértői véleményt, ha a per során ezt fontosnak ítélik és csatolhatják bizonyítékként. Ne legyenek illúzióink! Fogunk ilyet kérni, különösen, ha azt látjuk, hogy a bíróság által berendelt szakvélemény nem túl kedvező számunkra. Természetesen ezekért a külön szakvéleményekért már fizetni kell. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy adott esetben a szakértő tanúként való meghallgatását is szeretnénk elérni, amelyért természetesen mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni.
Az igazságügyi szakértői óradíjak jellemzően nettó 20 ezer forint körül kezdődnek. Azt, hogy hol állnak meg, nehéz megállapítani. Összességében érdemes fejenként legalább 50 ezer forinttal számolni, ugyanakkor ennek duplája sem kirívó még.
|
|
A cikk 2. részében azt tekintjük át, hogy milyen egyéb költségekkel jár a válás elhúzódása, és milyen alternatív lehetőségek léteznek arra, hogy csökkenteni lehessen a válóper költségeit.
Adó- és illetékfizetési kötelezettség
Válás során, ha a házastársak természetben megosztják a közös vagyont és egyiküknél sem keletkezik értéktöbblet, akkor nem keletkezik sem adó, sem illetékfizetési kötelezettség. Ha ugyanakkor az egyik fél kivásárolja a másikat a közös lakásból, akkor az tulajdonszerzésnek minősül, és egyik oldalon adó, míg a másik oldalon illetékfizetési kötelezettséggel járhat. Annak ellenére, hogy a két megoldás pénzügyi hatása a felek számára esetleg ugyanaz, ennek ellenére adózási szempontból mégis eltérő megítélés alá eshet. Ha a felek maguk képesek megállapodni, akkor lehetőségük van odafigyelni erre a részletre, és legális módon minimalizálni az államnak fizetendő terheket. Ha ellenben a bíróság osztja meg a vagyont, vagy a bíróságon kötnek egyezséget, akkor a feleknek nincs beleszólásuk az ítélet megfogalmazásába, ennélfogva elég gyakori, hogy súlyos százezreket kell még fizetni az államnak. Tanácsos tehát ezzel az összeggel is számolni akkor, amikor az ember arról dönt, hogy a bíróságtól kérje-e a vagyoni vita megoldását.
A pénz időértéke
A bíróságok malmai lassan őrölnek. Jellemzően 3-4 hónap is eltelik egy-egy tárgyalási forduló között, így vagyonmegosztási perben alsó hangon 2 év, mire elsőfokú ítélet születik. Kreatív ügyvédi praktikákkal a perek egy része elhúzható, így találkoztunk már olyan esettel is, amikor nagyjából 5 évvel a kereset beadása után született meg a jogerős ítélet. Tény, hogy a mai 100 forint és a két év múlva kapott 100 forint nem egyenlő. A mai száz forint ugyanis a jelenlegi kamatok mellett (kamatos kamattal számolva) nagyjából 110 forint lesz 2 év múlva, vagyis 10%-kal több. Ha ennél kisebb az eltérés aközött, amelyet a megegyezés során a másik fél ajánlott, és amelyet a jogi képviselője szerint reálisan elérhet, akkor nincs értelme a pereskedésnek. Sőt, ha hozzá számoljuk a per egyéb költségeit, akkor még ennél nagyobb különbség esetén sincs. Noha emberileg nagyon is érthető, ha valaki igazságtalannak érzi, hogy kevesebbet is elfogadjon, mint ami elméletileg jár, és ezzel kvázi a másik fél jár jobban, valójában sokszor ez a racionális döntés. A bírósági eljárás ugyanis nem teremt értéket.
Átmeneti időre szóló megoldások költsége
Ha a felek képesek civilizált módon kezelni a válás során szükségképpen felmerülő feszültségeket és megállapodásra jutnak, akkor a folyamat relatíve gyorsan lezárul. A vagyonmegosztás az aláírás pillanatától, míg a gyermekkel kapcsolatos megállapodások a bíróság jóváhagyásával a második tárgyaláson, legkésőbb kb. 6 hónap múlva már életbe is lépnek. Noha ez az időszak senkinek sem könnyű, a lezárt régi élet megnyitja az utat egy új élet kialakítása előtt. Ha ellenben a házastársak perre mennek, akkor a régi élet még vagy 2-5 évig nem lesz lezárva. Ez idő alatt a felek nem férnek hozzá a közös vagyonból rájuk jutó részhez, ugyanakkor a kiadásaikat már saját maguk állják. A válási perpatvarok, a „lelki terror” elől sokan menekülnek a volt közös otthonból albérletbe, vagy az új partnerükhöz. Ennek az átmeneti megoldásnak a költségét azonban már saját maguk állják akkor is, ha az átmenet 2-5 évig is eltart. Szintén sokszor előfordul, hogy az egyik fél lecsupaszítja a közös számlát. Noha a vagyonmegosztás során ezzel el kell számolni, nem mindegy, hogy a hoppon maradt házastárs addig hogyan él meg, és miből fedezi a kiadásait, fizeti a rezsit, a hiteltörlesztést, ahogy az sem mindegy, hogy kinek kamatozik addig az a pénz. Míg a felmerült kiadások egy részének kérhető a megtérítése, elég komoly részüket sohasem lehet bevasalni a másik félen. Vagy azért, mert a mi döntésünk következménye volt, és így nem is jár kompenzáció, vagy azért, mert nehezen bizonyítható a tényleges kiadás. Ezen túlmenően se várjuk el egy tapasztalt családjogi bírótól, hogy átváltozik könyvelővé. A bíró mérlegelni fog, nem pedig hosszú számoszlopokat összeadni, kivonni vagy arányosítani.
A fentiek alapján látható, hogy amikor az ember a válás költségeivel számol, akkor nem elég csak a perköltséget és az ügyvédi díjat számba venni, hanem ennél sokkal tovább kell gondolkozni. Nagyon sokan ugyanis nem számolnak eléggé előre. Természetesen érthető, hogy a saját válását mindenki elsősorban érzelmi ügyként éli meg, ugyanakkor az is tény, hogy a válás legalább ilyen mértékben üzleti ügy is. Szükség lesz tehát hideg fejre és erős önmérsékletre azért, hogy az ember képes legyen felmérni, hogy mi az, amiért érdemes küzdeni, és mi az, amiért nem.
Hogyan lehet a válás költségeit csökkenteni?
A válás költségei akkor szaladnak el, amikor a felek a bíróságon keresik a megoldást, mivel nem képesek maguk megállapodni. A tényállásos válás hosszú, stresszes és sok esetben rendkívül drága mulatság. Ennek pedig egyetlen alternatívája van. Lassan mondjuk, hogy mindenki megértse: A MEG-E-GYE-ZÉS.
Megállapodni rendszerint nem éppen egyszerű dolog, hiszen a volt házastársak sok mindenre képesek, csak éppen arra nem, hogy civilizált módon megbeszéljék a konfliktusukat. Ennek azonban ára van, súlyos százezrekben, néha milliókban kifejezhető ára. Éppen ezért a „perre menést” csak akkor javasoljuk, ha minden más lehetőséget az ember már kimerített. Ha a másik fél nem hajlandó szóba állni sem velünk, sem az ügyvédjén keresztül a mi ügyvédünkkel, sem a közvetítésre felkért mediátorral, akkor sajnos nincs más választás, mint a per. Ha ellenben a másik fél legalább beszélni hajlandó a megoldandó problémákról, akkor nagyon jó lehetőség kínálkozik a megegyezésre. Érdemes kimeríteni minden lehetőséget a megegyezésre, ugyanis ennek költségei jelentősen alatta maradnak a per költségeinek. A szorzó nem ritkán tízszeres, vagyis ennyivel többe kerül pereskedni, mint megegyezni. Noha nem minden egyezkedés, mediáció jár sikerrel (utóbbi hatásfoka úgy 80-90% körül van), az erre fordított pénz, idő és energia eltörpül majd egy elhúzódó per többi költségéhez mérten. Ha ellenben sikerrel jár, akkor ez lesz a lehető legjobb befektetés a válás során.
„Értem én, hogy mediáció, de mennyibe kerül?”
A válási vitákra szakosodott akkreditált igazságügyi mediátorok óradíja jellemzően 10-15 ezer forint körül mozog, amely fele-fele arányban oszlik meg a résztvevők között. Mivel egy mediációs ülés 3 óra hosszan tart, ezért ülésenként 30-45 ezer forinttal érdemes számolni. Amikor a felek csak egy-egy részlet tekintetében nem tudnak megállapodni, akkor sokszor elég ez az egy ülés is. Ha szinte semmilyen kérdésben nem értenek egyet, akkor jellemzően kettő, esetleg három ülésre is szükség lehet a megállapodás tető alá hozása érdekében. Mindez valójában a feleken múlik, hiszen a mediátor nem tud gyorsabban haladni, mint amire ők maguk képesek. Találhatók olyan mediátorok, aki a második és további ülések díjából már engedményt adnak, de erre nem lehet általánosan számítani.
A mediációt általában megelőzi egy 1-1 órás, mindkét féllel külön-külön lefolytatott orientációs beszélgetés, amelynek díja 5-10 ezer forint között szóródik. Ha a felek megállapodásra jutnak, akkor választhatnak, hogy az egyezségüket a mediátor foglalja írásba, vagy inkább az ügyvédjeikre hagyatkoznak ebben a kérdésben. Ha a mediátort kérik fel a felek a bíróságra beadandó dokumentumok megfogalmazására, akkor azért külön díjat kell fizetni, bár ez jellemzően lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló munkáért felszámított ügyvédi díj. Ugyanakkor, ha a felek megállapodása ingatlan tulajdonjogának változását is magába foglalja, akkor a szerződés érvényessége ügyvédi ellenjegyzéshez kötött, így ebben az esetben a mediátorok nem járhatnak el.
Összefoglalva, a mediáció teljes költsége kb. 40 ezer és 200 ezer forint körül szóródik (amely fele-fele arányban oszlik meg a felek között), bár a tényleges szám az esetek túlnyomó részében sokkal közelebb van az alsó határhoz, mint a felsőhöz. Ráadásul a mediáció gyors, jellemzően néhány hét alatt lezárul, miközben olyan döntések születnek, amelyekkel mindkét oldal képes lesz együtt élni élete hátralévő részében.
Mennyibe kerül tehát a válás?
A válasz „attól függ”, hogy milyen döntéseket hoz ön, és természetesen volt partnere a válás során. Valójában a válás a fogolydilemma egyik klasszikus esete. Ha képesek együttműködni, akkor kisebb áldozatok árán, de mindketten relatíve jól járnak, míg ha egymás ellen fordulnak a bíróságon, akkor azzal szinte borítékolhatóan mindketten egy elég költséges folyamatnak néznek elébe.
|
|
|
|
|
|
